A kiejtésről

2011 november 23. | Szerző: napiangol |

 

(Előljáróban: valami baj van a billentyűzetemmel, ki-kihagy betűket, és sokszor mást ír, ezért elnézést kérek az esetleges-valószínű hibákért)

Egy gyors bejegyzés következik a kiejtésről, és annak tanulásáról.

Nyilván az első dolog, ami szembeötlik a kezdő nyelvtanulónak, hogy az angol kiejtés bizony nem követi a szavak leírását. Sőt mi több, olyan nagyon rögzített szabályok sincsenek a kiejtésre, mint mondjuk a Holland nyelvben, miszerint az “oe” mindig “u” hangnak ejtendő és nincs kivétel. (Biztos van ilyen a német nyelvben is, de németül sajnos nem tudok).

Természetesen sokan próbálták már lefektetni a kiejtésre vonatkozó szabályokat, ez hellyel-közzel működik is, de mégis, annyi a kivétel, hogy szerintem a szabályokkal nem érdemes túl sokat foglalkozni.

Mi a javaslatom tehát?

A teljesen kezdőknek és egyedül tanulóknak én mindenképpen nyelvtanárt javaslok, legalább az első pár tíz órára, amíg hozzászoknak a nyelv dallamához és hangzókészletéhez. Nem mellesleg az első időkben jó, ha a nyelvtani dolgokat is hozzáértő magyarázza el. Egy idő után pedig annyira megszokja a fülünk a helyes kiejtést, hogy magunktól is ráézünk majd az új szavakra.

Emellett mindenkinek javaslom a youtube-on hallgatni kedvenc számait, a feliratos verziót választva. Így is rengeteget lehet tanulni, és még szókincsbővítésre is ideális, ha kikeresgetjük az új szavakat.

Még egy lehetőség: hangosszótárak, akár a neten is, ilyen például a google translate, ahol a kis hangszóró ikonra kattintva meghallgathatjuk a helyes kiejtést. Javaslom hangosan utánozni is.

Ez utóbbi módszer azoknak a szülőknek is jó, akik nem tudják kikérdezni a szavakat iskola után a gyerekektől, mondván, ők úgysem tudják a helyes kiejtést. Keressük ki ezeket a szavakat az említett google fordító programban, és máris tanulhatunk a gyerekkel együtt.

Még egy dolog: az angol nyelvet annyian beszélik még anyanyelvként is a világon, és annyi kiejtésbeli változat létezik, hogy olyan nagyon nem kell mondjuk a tökéletes BBC angol kiejtést megcélozni. Liverpoolban úgyis megmosolyogják (az Egyesült Államokban meg pláne). Nyilván felismerhető kell, hogy legyen a szó, de kisebb eltérések maximálian beleférnek. Nehogy valakit ezek a problémák tartsanak vissza a beszédtől! Tessék bátran megszólalni! Valamint bátorítson minket az, hogy a francia még nehezebb 🙂

Röviden, ennyi.

 

Kérdéseket továbra is várok, jöhetnek téma ötletek is.

Délután pedig jönnek a napiszavak.