Gondolkodom...

1.0Napiangolhttps://napiangol.cafeblog.hunapiangolhttps://napiangol.cafeblog.hu/author/napiangol/Gondolkodom... Kezdem a legutóbbi mondatok fordításával sorrendben: The slippery, snowy road is dangerous. I’ve got three clever, nice and quiet sons. Difficult and boring sentences are tiring. My children’s favourite toys are colorful, creative and expensive. Hot, strong black tea is my favourite. I’m on a long, relaxing holiday. When I’m tired, I have a long, hot bath. This is a long, cold, snowy winter. A rested, happy and satisfied teacher is rare (to find). The English language is easy, simple and fun (to learn). Az utolsó két mondat a zárójeles résszel az igazi, de ezt még nem tanultuk, így nem számít. Egyébként anélkül is érthetőek a mondatok. Teszek egy kis kitérőt, mert az utolsó mondat és egy nemrég történt beszélgetés a nyelvtanulásról elgondolkodtatott. A téma az volt, hogy melyik a legjobb nyelvtanári hozzáállás, mi fontos és mi nem, mi számít kihagyhatatlan információnak, és mi az, ami felesleges időhúzás. Nyilván minden tanár, aki komolyan veszi a munkáját, olyan módszert használ és olyan módon tanít, ami szerinte a leghatékonyabb, sőt, a legtöbben belevisszük a saját személyiségünket is. Ez persze nem mindig vág egybe a tanuló képességeivel, habitusával és igényeivel, de egy arany középút általában járható. Ismerek én is olyan diákokat, akikkel a fordítós-nyelvtanozó módszer működik, és olyanokat is, akiket ezzel ki lehet kergetni a világból. Vannak, akik nem bírják a személyes megjegyzéseket az órán (elég kevesen), és vannak, akiknél megtöri a jeget, ha oldott a hangulat. Szerintem minden tanulóhoz meg lehet találni a megfelelő módszert, ha vesszük a fáradtságot, és megkeressük. És persze nem szabad elfelejteni, hogy legyen akármilyen jó a tanár, nem tudja a diák helyett megtanulni az anyagot, legfeljebb megkönnyítheti az utat. Ami viszont engem mindig felbosszant (és ez most a saját, külön bejáratú véleményem J), az, ha egy tanár a saját tárgyát (jelen esetben egy idegen nyelvet) mint valami rettenetesen bonyolult tudományt állít be, amit csak az fog elsajátítani, aki minden egyes apró részletet tökéletesen megtanul. A nyelv nem atomfizika, és nem valami kiváltság, amit csak a kivételesen tehetségesek tanulhatnak meg, hanem egy eszköz. ESZKÖZ. Amit mindenki használ, tulajdonképpen csecsemő kora óta. Mindenkiben ott van a képesség, és az igény, hogy megtanulja, abból a célból, hogy kommunikálni tudjon. Akármennyi idegen nyelvet képesek vagyunk elsajátítani, és ez nagyvonalakban nem függ kortól, értelmi képességtől, csakis a rászánt időtől és kitartástól. És bizony attól is, hogy mekkora akarással vágunk bele, és hogy mennyire veszi el a kedvünket egy-két rosszkor odamondott szó, vagy megjegyzés. Szerintem egyrészt ebből is adódik, és valahol elkeserítő, hogy egyre több olyan tanítványom van, aki már az elején leszögezi, hogy ne legyenek nagy reményeim, mert ő hülye a nyelvekhez, és különben is, az angol nagyon nehéz ,és neki semmi nyelvérzéke, az iskolában sem tudták neki megtanítani. Én pedig heteken keresztül bizonyítom (az első egy-két nehéz óra után), hogy igenis megtanulható, nem olyan nehéz, és neki is van nyelvérzéke! Én ezért tartom kimondhatatlanul fontosnak az elfogadó hozzáállást, bátorítást és jó hangulatot az órákon, hogy legalább míg egy kis önbizalmat nem szerzünk az új nyelvben, míg meg nem szokjuk a hangunkat angolul beszélve, legalább addig ne törje le a lelkesedést semmi. Persze később én is felhívom a figyelmet a hibákra, nyilván nekem sem célom, hogy a tanítványaim hibáktól hemzsegve beszéljenek folyékonyan, (bár lehet, hogy egy kicsit jobb, mint hibátlanul nem mondani semmit) de szerintem erre ráérek akkor is, ha már a kritika fejlődésre sarkall, és nem a nyelvtől veszi el az ember kedvét. Ezzel a kirohanással persze nem akarom azt mondani, hogy idegen nyelvet tanulni mindig könnyű, egyszerű és nem kerül semmi fáradtságba. Sőt, tökéletes, anyanyelvi szintű elsajátítása egy véget nem érő feladat, ami a nem anyanyelvi beszélőnek igenis kihívás, és aki erre készül, annak tényleg szakadatlan munkára kell felkészülnie, de egy középszintű (B2) nyelvtudás azért ettől messze egyszerűbb. Lehet tehát betűzéssel, fonetikával és lényegtelen, de bonyolult szabályokkal húzni az időt, mert ezek is fontosak, de szerintem még fontosabb, hogy minél előbb mondatokat tudjunk alkotni, használni tudjuk a nyelvet eszközként, mert arra való. És egyet már egész jól megtanultunk, nem? J Viszont most úgy bemelegedtem, hogy lehet, hogy megérne egy-egy bejegyzést a gyerekek nyelvtanulása, a nyelvtanulás folyamata általában és az, hogy mit is várhatunk egy ilyen távtanítós-gyakorlós blogtól. Ha lesz egy kis időm, leírom. rich